Receptvariáció

És egy másik variáció: Csirrié . Ő egyébként rendszerint megtalálható a Nők Lapja fórumán (link a baloldali dobozban) - ha esetleg valaki profitól szeretne tanácsot kérni, ne habozzatok, nagyon kedves és segítőkész.

Szintén elérhető itt:
http://www.receptbazar.hu/index.php?page=egyeb&id=157
és itt:
http://www.pestbudaikezmu.extra.hu/milnera.htm

Variáció #2 (á la Csirri): "Mézeskalács Angélától"

1 kg liszt
20 dkg porcukor
1 csomag (50 gramm) szódabikarbóna
2 csapott kávéskanál őrölt fahéj
2 csapott kávéskanál örölt szegfűszeg

Ezeket szárazon alaposan összekeverjük egy olyan tálban, amit aztán le tudunk majd zárni (pl. dagasztótál) kb. 45 dkg vegyes virágmézbe (fél befőttes üvegnyi) beleteszünk fél kocka (kb. 12 dkg) RAMA margarint és mikroba tesszük. Ha jól átmelegedett, de nem forró, akkor addig keverjük, amíg a margarin elolvad. Ezt a lisztre öntjük, beleütünk 1-2 tojást és egy falapáttal összeállítjuk a tésztát. Azért nem érdemes kézzel, mert nagyon ragad és a méz is megégetheti a kezünket. Ha nem akar összeállni, akkor kevés langyos vizet tehetünk bele (kiöblítjük a mézes üveget). Kissé lágy tésztát kell kapnunk. Ha már egynemű a tészta, akkor rátesszük a tálra a fedelét és legalább egy napig hagyjuk állni. Nem kell hűtőbe tenni! (Másnap reggel érdemes az egészet jól átgyúrni, hogy a levegőt kiszorítjuk belőle és még állni hagyni.) Ha több napig áll, csak jobb lesz. A tésztából leveszünk olyan kétökölnyi mennyiséget és lisztezett gyúrótáblán alaposan átgyúrjuk. Ha még ragadna, akkor a szükséges mennyiségű lisztet belegyúrjuk. Alaposan alálisztezve kinyújtjuk és szaggatjuk. A tetejére minél kevesebb liszt kerüljön! Kisebb figurákhoz vékonyabbra (2-3mm), nagyobbakhoz kicsit vastagabbra nyújtjuk. Sütőpapírral bélelt tepsiben, kb. 150 fokra előmelegített sütőben sütjük addig, amíg szép színe nem lesz. A tepsin hagyjuk hűlni rövid ideig, majd egy asztalra rakjuk egymás mellé a figurákat a teljes kihűlésig. Pár napig szobalevegőn hagyjuk állni mielőtt írókázzuk. Így kisebb a veszélye, hogy később a rajz lepereg róla.

Alaprecept

Akkor hát kezdjük az elején: a recept. Tucatnyi kering belőle a neten, mégis mindenkitől azt hallom, hogy "hát sütöttem már egyszer-kétszer, de olyan kemény és ehetetlen lett, hogy agyon lehetett volna ütni vele valakit". Pfff...megértem, ha elveszi az emberek kedvét a mézessütéstől egy-két ilyen tapasztalat. Íme az én receptem - sokszorosan kipróbálva.

Hozzávalók:
18 dkg porcukor
3-4 dkg kristálycukor
30 dkg margarin
1 egész tojás
1 tojássárgája
1.2 dl folyós méz
1 csapott ek. szódabikarbóna

őrölt szegfűszeg, fahéj, gyömbér és ánizs – én 1-2 púpozott kiskanállal teszek bele mindenből, mert a család illatosan-fűszeresen szereti

0.7 kg liszt

Először dolgozzuk össze a száraz hozzávalókat (liszt, cukor, szódabikarbóna, fűszerek) és a margarint. Utána mehet bele a méz és a tojás. Ennél a receptnél fontos, hogy ne legyen meleg se a méz, se a margarin, mert akkor szétesik az egész. Ha a méz kristályos volt és fel kellett olvasztani, várd meg, amíg kihül. A megmaradt fehérjét érdemes eltenni, jól jön az írókázásnál. Jó alaposan össze kell gyúrni, amíg szép homogén massza nem lesz belőle. Eleinte úgy néz ki, mintha az életben nem akarna összeállni, de ne ijedjen meg tőle senki, tessék szép kitartóan gyúrni és tészta lesz belőle. Legalább két órán át érdemes pihentetni, de még jobb, ha egy egész éjszakát érik (de az se árt neki, ha több napot pihen, sőt...).

Ha a tészta már eleget pihent, akkor lisztezett deszkán nyújtsuk ki néhány milliméteresre és mehet a szaggatás, díszítés és sütés. Én sütőpapírt teszek alá, úgy biztosan nem ragad a tepsire. Az írókázásra szánt mézeseket megsüthetjük teljesen pucéron. Használhatóak továbbá a mindenféle olajos magvak (nekem személy szerint a mandulás a kedvencem), díszítő és szórócukrok. Ezekhez érdemes tojással (vagy bevizezett ecsettel) lekenni a sütit, majd úgy rászórni-belenyomkodni a díszítést.

Én közepes hőfokon sütöm és viszonylag gyorsan, pár perc alatt megsül.

Elhúzom a mézesmadzagot

"Veszélyes dolog kilépni az ajtón, Frodó. Csak rálépsz az Útra, és ha nem tartod féken a lábadat, már el is sodródtál, ki tudja, hová." (J.R.R.Tolkien)

Hát ilyen veszélyes dolog a mézeskalács is. Kapsz egy receptet és gyanútlanul megsütöd. Eleinte csak karácsonykor készítesz egy-két tepsivel, teszel rá mogyorót-mandulát, a család boldogan megeszi. Aztán viszel be a munkahelyedre, a suliba, az ismerőseidnek, és elindul a lavina. Sokan elkérik a receptedet, te pedig a neten belebotlasz egy-két érdekes ötletbe és már ott is vagy. A mézes a hátsó ajtón besettenkedett az életedbe és nincs menekvés - mindent ki kell próbálni, meg kell tanulni írókázni, házat építeni, tálat sütni.

Legalábbis ez az én történetem. Még gimnazistaként találtam rá arra a receptre, amit máig használok, és mindenki lelkesedik érte. Egyszerűen elronthatatlan, finom, illatos, mindig ehető, dobozba téve könnyen visszapuhul (sőt, egyszer megkóstoltam egy tavalyi példányt és nagyon is finom volt még), valamint lehet belőle építkezni is. Sokáig nem is volt több, mint egy süti karácsony előtt. Aztán pár éve elindult a lavina: építsünk mézeskalács-házikót. Aztán ajándékdobozt. Aztán szánt és tálacskákat. Közben egyre több írókás motívumot gyűjtöttem és próbáltam ki. Itt és most leszögezném: az eddigi mézeseim nagy része nem az én eredeti ötletem, hanem a neten talált csodák újraálmodása és megvalósítása. Köszönet érte mindazoknak, akik megosztották mindenkivel a remekműveiket.

Találtam a neten más mézesezőket is, érdekesebbnél érdekesebb ötletekkel, találkoztam segítőkész profikkal (külön kiemelném a Nők Lapja Fórumáról Csirrit és Klara2-t) és lelkes amatőröket. A való életben pedig egyre többen kérik a receptemet és teszik fel a kérdést, hogy esetleg nekik is készítenék-e ezt azt. Így hát arra gondoltam, érdemes lenne az eddigi tapasztalataimat összegyűjteni és megosztani másokkal is. Úgyhogy vágjunk bele. Szép lassan feltöltöm majd ide az eddig mézeseim történetét, aztán a tapasztalatokat, az eddig összegyűjtött linkjeimet és az érdekességeket, amikkel a neten találkozom.